2013. május 24. FERENCZ ZSOLT
„Nem adhatjuk fel, a történelmet ugyanis mi alakítjuk” – ROHONYI D. IVÁN
Emberi létszükséglet az irodalom és a fikció; lehetőséget teremt arra, hogy kitöltsük az űrt, amely két különböző pólus között tátong.
A világhoz képest, amelyben élünk, ezeregy más világot tapasztalhatunk meg általa – magyarázta Mario Vargas Llosa azon a keddi találkozón, amelyen mintegy kétezren gyűltek össze tiszteletére a BBTE Bölcsészkarán. A Nobel-díjas perui író és az ördög ügyvédjének bőrébe bújt Gabriel Liiceanu, a Humanitas Könyvkiadó igazgatójának beszélgetését az Eminescu-teremben követhették az idejében érkezők, mások az egyetem Shakespeare-termében és az udvaron, kivetítőről nézték végig az izgalmas dialógust. Mario Vargas Llosa kifejtette: az irodalom mellett napjainkban sok más műfaj igyekszik kiszolgálni a más életek megtapasztalásának igényét, így például a filmek és a szappanoperák is. Az irodalmat azonban semmi más nem képes helyettesíteni: míg a televízió előtt ülve vagy a mozivásznat bámulva az ember csupán passzív befogadó lehet, olvasás közben aktív részesévé válik a folyamatnak, képzelőereje, érzékenysége révén különböző világokat hozhat létre önmaga számára.
Kik azok, akik részesei lehetnek a csodának? Avagy: van-e egyáltalán létjogosultsága ennek az izgalmas élményeket kínáló lehetőségnek, az irodalomnak egy olyan világban, amelyben csak egy szűk réteg, „egy kisebb klub” él az olvasás nyújtotta élményekkel? Gabriel Liiceanu példákkal illusztrálta felvetését: Romániában csupán 1 millióan olvasnak 6 vagy annál több könyvet évente, egy kilencvenes évekbeli felmérés szerint pedig a spanyol társadalom fele egyetlen kötetet sem olvasott életében. Ilyenként az sem meglepő Liiceanu szerint, hogy az emberek inkább a földi manna után vágyakoznak, a kultúra által kínált égi kenyér iránt pedig csak nagyon kevesen érdeklődnek. – Közben pedig összeomlani látszik az értékrendszer, amelyben felnőttünk. Ha úgy érezzük, hogy történelmi fordulóponthoz érkeztünk, mindez azért van, mert az értékek, amelyekben egy életen át hittünk, veszítenek egyetemes érvényességükből – hangsúlyozta a perui író köteteit román nyelven megjelentető Humanitas Könyvkiadó igazgatója.
– Nem vagyok ennyire pesszimista. Tény, hogy ugyanakkor optimista sem tudok lenni, viszont több ok szól inkább a derűlátás mellett jelen pillanatban – válaszolta a Nobel-díjas szerző, hozzáfűzve: ha visszatekintünk a múltba, azt láthatjuk, hogy egy-két kivétellel valamennyi zsarnoki rendszer megbukott, s főként azért, mert képtelen volt megfelelően reagálni az emberek igényeire. Napjaink tökéletlen demokráciái közepette sem a legrózsásabb a helyzet, azonban van remény: mint mondta, nem adhatjuk fel, a történelmet ugyanis mi alakítjuk. – Az emberiség elég nagy hányada él az irodalmi fikció nélkül, s azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, leginkább emiatt megy rosszul a soruk. Sokkal jobb lenne a világ, ha az irodalom mindenhova eljuthatna – állapította meg Llosa. Az elnyomó rendszerekkel, a dogmákkal és a nacionalizmusokkal ellentétben – amelyek megakadályozták az egyénként való létezést és az egyéniség fejlődését, alsó- és felsőbbrendű kategóriák közé „csoportosítva” az embereket – az irodalom és a fikció felébreszti az ember kritikai érzékét, s hirdeti az egyenlőséget, mindenféle megkülönböztetést elutasítva. Ilyenként csak az irodalom képes megvédeni az embereket a rájuk leselkedő veszélyektől.
A beszélgetőpartnerével szemben jócskán optimista perui író azt is elárulta a találkozó alatt, hogy szeptemberben legújabb regényének román fordítása jelenik meg, Eroul discret címmel. – A regény története Peruban játszódik, amely az utóbbi 14 évben rengeteget fejlődött. Ma ugyan tökéletlen, ám működőképes az ország demokráciája. Főhőse vállalkozásba kezd, s mindaddig siker övezi a tevékenységét, amíg egy napon levelet nem kap a maffiától: törlesztenie kell adósságát. Hogy ki nyer, ő vagy a maffia? Ez kiderül majd a kötetből – mondta Mario Vargas Llosa.
