Cseh Katalin: Mintha

Mintha árnyék mintha fény

mintha te mintha én

mintha zaj mintha csend

mintha káosz mintha rend

mintha tél mintha nyár

mintha hó mintha sár

mintha víz mintha tűz

mintha illat mintha bűz

mintha igen mintha nem

mintha lenn mintha fenn

mintha sekély mintha mély

mintha nappal mintha éj

mintha föld mintha ég

mintha csónak mintha stég

mintha már (nem) mintha még

mintha Isten kezét fognám

s vezetne a lélek hosszán

Mihail Eminescu: A TEGNAPOKKAL FOGY AZ ÉLET

https://www.facebook.com/lackfi/

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.

Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.

Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan;
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.

Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony libeg -
Még a halál is csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.

Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum,
S a végtelen körül forog.

Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.

A csillogó s a változó táj,
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.

(Dsida Jenő fordítása)