(Az URL-ek élő szervereket és fájlokat fednek.)
A digitális könyvtár fogalma
A digitális könyvtár fogalma ma még kiforratlan, ennek ellenére meg kell határoznunk, hogy mit értünk ezen a kifejezésen.
A digitális könyvtár legtöbbek által osztott víziója olyan osztott repozitóriumok hálózata, amely kereshető indexelt gyűjteményekben és azok között. Rövid távon tehát olyan technológiákat kell kifejleszteni, amelyek transzparens keresést tesznek lehetővé ezek között a repozitóriumok között és képes kezelni a formátumok és protokollok különböző változatait. Hosszú távon nemcsak ezek, hanem a tartalom és jelentés variációinak kezelésére is ki kell dolgozni a technológiákat. A végső cél tehát a mély szemantikai együttműködés (interoperabilitás), vagyis az a képesség, hogy a felhasználó konzisztensen és koherensen érhessen el heterogén repozitóriumokban elosztott digitális objektumok és szolgáltatások hasonló (bár autonóm módon definiált és kezelt) osztályait, amelyek olyan módon vannak kapcsolva egymáshoz, hogy egyetlen, szervezett gyűjteménynek látszanak. Ez utóbbi a federating, amely egyelőre nemigen fordítható magyarra (talán a közös működés kifejezés megközelíti az együttműködő, mégis önálló egységek értelmét) és túlterjed a repozitóriumok felhasználásán, amelyek maguk indexelt objektumok gyűjteményei.
Sok meghatározásban a digitális könyvtár mellett szinonim módon szerepel a virtuális és az elektronikus könyvtár.
A mi használatunkban az elektronikus könyvtár a számítógépek könyvtári alkalmazásának összességét jelenti; a virtuális könyvtár pedig azoknak az azonosítóknak rendezett gyűjteménye, amelyek másutt tárolt, és hálózaton elérhető dokumentumokat jelölnek.
Formai szempontból a digitális könyvtár gyűjteményébe tartozik a könyvtári anyagok sokféle gyűjteménye, digitális formában így a retrospektíve konvertált anyagok éppúgy, mint újonnan közölt dokumentumok, amelyek lehetnek nyomtatott művek származékai vagy eredeti elektronikus kiadványok; a okumentumtípusok széles köre, beleértve a folyóiratokat, monográfiákat, referenciaműveket, kép-, hang- és mozgókép- anyagokat; mindenféle digitális formátum a bitmap képektől az SGML-kódolású szövegeken át a speciális formában kódolt kép- és hanganyagig. (Megjegyezzük, hogy a továbbiakban a dokumentum kifejezést bármilyen multimédia-állományra érvényesen használjuk.)
A digitális könyvtár definíciói
Az Association of Research Libraries 1995. októberi állásfoglalásában a definíció következő elemeit említi[1]:
Nem egyetlen entitás. Több erőforrás összekapcsolását lehetővé tevő technológiát igényel. A nagy számú, digitális könyvtárak és információs szolgáltatások közötti kapcsolódások transzparensek a végfelhasználók számára. A cél a digitális könyvtárakhoz és információs szolgáltatásokhoz való világméretű hozzáférés. A digitális könyvtár nem korlátozódik a dokumentumok szurrogátumaira, hanem nyomtatásban nem reprezentálható és terjeszthető tárgyakra is kiterjed. (ARL 1995)
Schatz és Chen némileg félrevezetőnek minősítik a digitális könyvtár elnevezést. A digitális könyvtárak alapvetően elektronikus formában tárolnak anyagokat és azok nagyméretű gyűjteményeit kezelik hatékonyan. A digitális könyvtárak kutatása tehát hálózati információs rendszerek vizsgálatát jelenti. A kulcskérdés a több nagy gyűjteményből történő visszakeresés megoldása. Ezért is lett az Amerikai Egyesült Államokban megindult Digital Library Initiative (Digitális Könyvtári Kezdeményezés, DLI) a Nemzeti Információs Infrastruktúra “zászlóshajója”. A DLI természetesen nem az egyetlen folyamatban lévő amerikai fejlesztés-csomag és egy sor, a digitális könyvtár szempontjából fontos kérdést nem vizsgál.
A digitális könyvtárak létrehozása kapcsán kezelni kell a meta-adatok (metadata) definiálásának és használatának kérdését, amely magába foglalja ezen adatoknak az objektumokból való kinyerését vagy kiszámítását és az objektumok számítógépes leírását. Fontos kérdés az eltérő szemantikájú repozitóriumok összehangolása és közös működése (federating), integrációja, az információ klaszterizálása és automatikus hierarchikus rendezése, az információ minőségének és más jellemzőinek automatikus becslése, rangsorolása és értékelése.
Másként fogalmazva, a digitális könyvtárak elsődleges célja, hogy hálózatot egyetlen virtuális gyűjteménynek tekintsük, amelyből a felhasználók releváns részeket nyerhetnek ki. Ennek megfelelően a méretezés, így az objektumok és a repozitóriumok számának kérdései igen fontosak. Ezért is jellemző a DLI projektjeire, hogy nagyléptékűek. (Schatz és Chen 1996). A méretezés nyilvánvalóan alapkérdés, hiszen a túlzottan kis méretű tesztek eredményei utóbb sokszor nem bizonyulnak országos és még kevésbé globális rendszerekben alkalmazhatónak. A méretezhetőséget egyébként mások is meghatározó tényezőként említik.(Fox et al 1996, Fox et at. 1997). Végül, de nem utolsósorban, a digitális könyvtár elnevezésű vagy ezzel a gyűjtőnévvel jelölt kezdeményezések sokfélesége is mutatja, mennyire szerteágazó és nehezen körülhatárolható kérdéskörről van szó.
A különböző digitális könyvtári kezdeményezések között egyaránt van nemzeti örökséget digitalizáló, a nyomtatott és (a multimédiát is magába foglaló) elektronikus forrásokból való dokumentumellátás-központú, a hozzáférést egyetemlegesen és keret jelleggel megcélzó kezdeményezés, valamint további elektronikus dokumentum-ellátási projektek, kötelező olvasmányok rövid kölcsönzési gyűjteményét elektronikus formában felváltó és az elektronikus campus koncepciójába illeszkedő elképzelés, továbbá digitalizált képek, újságkivágatok hangfelvételek adatbázisai, hogy csak néhány fontosabb típust említsünk[2]. (Iannella 1996)
A digitális könyvtárakkal kapcsolatban sokan kulcskérdésnek tekintik az automatikus vagy félautomatikus indexelés megoldását, mivel az eddigi gépi indexelés túlságosan szintaktikai természetű volt, a szemantikát jobban figyelembe vevő humán indexelés nem képes a nagy és gyakran változó gyűjtemények gyors feldolgozására.
A meta-adatokkal kapcsolatban is felmerülnek szemantikai problémák. A különböző szakterületeken ugyanis más és más terminológiát és meta-adatokat találunk. Olyan technológiai megoldásokat kell tehát keresni, amelyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó a saját szakterületének terminusaival kérdezve kereshessen más rendszerekben, vagyis a rendszerek fordítsák le ezeket a kérdéseket a megcélzott adatbázis információ-visszakereső nyelvére. (Schatz és Chen 1996). Ezek a problémák nem a digitális könyvtárak építése kapcsán, hanem már a dokumentumok bármilyen elektronikus elérése, akár az OPAC-okban való keresés nyomán is már régen felvetődtek, tehát triviálisnak tetszhetnek. Ugyanakkor vitathatatlanul fontosak a digitális könyvtárak létrehozása esetében is, sőt a nagyobb lépték, az információ puszta mennyisége újra reflektorfénybe állítja őket.
Az eltérő szemantikájú repozitóriumok összehangolása és közös működése (federating) is hasonló kérdéseket vet fel.
Az egyes gyűjteményekben úgy kereshetünk, hogy a digitális könyvtár egyetlen átjárófelületet kínál az összes gyűjteményhez úgy, hogy a felhasználó kérdését az egyes gyűjtemények indexében az abban használatos keresőnyelvre lefordítva végzi le a keresést. A jelenleg erre használatos technológia főként szintaktikai természetű segítséget nyújt. A megfelelő formában, esetleg a meta-adatok figyelembe vételével küldi el a kérdést. Tehát, ha a használó a Szerző mezőben akar keresni, többféle mezőnév alatt (AU vagy AUT vagy AUTHOR, stb.) található mezőben keres a rendszer. Nem fogja azonban figyelembe venni a szerző fogalmának különböző értelmezéseit. Egy kicsivel szemantikabb jellegű keresést tesz lehetővé, ha azt kanonizált dokumentum-szerkezetekre építjük. A szöveges dokumentumok vonatkozásába ilyen az SGML. (Schatz és Chen 1996)
A dokumentumok központi szerepének kérdése elméleti megközelítésben is felvetődik. Renear hangsúlyozza fontosságukat és szintén kiemeli, hogy a dokumentumok szintaktikai struktúráján túl a szemantikai és pragmatikai kérdésekkel is kiemelkedően fontos volna foglalkozni a digitális könyvtárak kialakítása kapcsán. (Renear 1997).
Graham 1995-ben a következőképpen fogalmazta meg a digitális tudományos könyvtár előtt álló követelményeket. A felhasználói igények maradnak, amik eddig is voltak: megbízhatóan fellelhető, könnyen hozzáférhető információkat igényelnek. Az elektronikus környezetben a hozzáférés eszközeinek szükségessége nyilvánvalóbbá válik.
Néhányan (nem könyvtárosok) azon a véleményen vannak, hogy a könyvtáraknak nem kell beszerezniük elektronikus dokumentumokat, mivel azok amúgy is megtalálhatók valahol a hálózaton. Ezek elfelejtik, hogy valakinek felelősséget kell vállalnia az információért, ami mindig is a könyvtárak felelőssége volt.
Biztosítani kell a biztonsági tárolás és az információ helyreállításának mechanizmusait, méghozzá minél kevesebb emberi ráfordítással. Nem kell minden adatnak azonnal hozzáférhetőnek lennie, egyes anyagok lassabban elérhető, így olcsóbb hordozókon is tárolhatók. A ‘scaling’ ebben az értelemben is használatos és a digitális könyvtár technikai tervezésének egyik fontos szempontja.
A hosszú távú megőrzés az információ frissítését is magába kell foglalja. A fizikai struktúrán túl meg kell őrizni a művek intellektuális integritását is. Meg kell határozni, hány helyen kell tárolni az elektronikus információkat, hogy megőrzésük és a hozzáférhetőség biztosítva legyen, de valószínű, hogy a duplikáció mértéke nem lesz magas. Meghatározó lesz ebben a kérdésben a nemzeti és regionális érdekek érvényesülése, a hálózatok sávszélessége, gyorsaság és ezek költségvonzata is, ami viszont redundanciához vezet.
Foglalkozni kell dokumentumok részeinek visszakeresésével és elérésével, egyes dokumentumfajták elavulásának, hatályon kívül helyezésének jelzésével is.
A digitális tudományos könyvtárnak több távoli felhasználó számára és általában az egész hálózaton elérhetőnek kell lennie. Egyszerre kell benne védeni olyan - egymással gyakran ellentmondásban is álló - elveket, mint a felhasználók személyének titkosságát, a szerzői jogot, a jóhiszemű használat, díjak szedése.
A könyvtárak egy része külön szervezetek feladatává teszi az elektronikus információk kezelését, míg mások integrálják ezeket a hagyományos dokumentumokkal. Ami igazán újdonság, hogy az irántuk való szervezeti elkötelezettség állandóvá válik. A könyvtárak hármas tagozódása (olvasószolgálat, feldolgozás, állománygyarapítás) megmarad, de a köztük levő határok még rugalmasabbakká válnak.
Pénzügyi elkötelezettségre is szükség van. Az elektronikus információt a hagyományosabb dokumentumoknál folyamatosabban kell finanszírozni, nem bírja ki ugyanis a hiátusokat: legfeljebb rövid áramkimaradásokat tud túlélni.(Graham 1995)
Az elvek meghatározásához segítségül hívhatjuk a Dánia Elektronikus Tudományos Könyvtára létrehozására kidolgozott koncepciót. A név virtuális könyvtárat fed, amely azonban egyetlen nagy, koherens rendszerként jelenik meg a felhasználó számára.
Láthatjuk, hogy virtuális könyvtárról beszélnek az elképzelés megalkotói, de ez a virtuális könyvtár lényegében a digitális könyvtár fenti jellemzőivel rendelkezik. Jellemzői közé fog tartozni, hogy dokumentumokat, ami a könyvtárak közötti együttműködés és a finanszírozás megváltozását fogja magával hozni; a könyvtárak - ha az ésszerű - csak egyetlen példányt szereznek be egy-egy digitális dokumentumból, ami nagyobb fokú koordinációt fog megkövetelni többek között az adatbázisok és más információforrások nemzeti licenceinek megvásárlásával; a könyvtárak nagyobb mértékben lépnek fel kiadókként; a kiadók (a könyvtárakhoz hasonló módon) közvetlen hozzáférést nyújtanak digitális dokumentumokhoz. A szolgáltatás színvonalát a jövőben egységes irányelvek alapján kell majd megállapítani.
A meglévő hazai és nemzetközi projektekkel összhangban további nemzeti projekteket kell indítani:
– a digitális dokumentumok kritikus tömegének megállapítására, ami annak meghatározását fedi, hogy mennyi dokumentumot digitalizáljanak és vásároljanak meg; a publikált digitális anyagok regisztrálására, szabványos meta-adat formátum kialakítására; – az elektronikus rendelés, szerzeményezés, katalogizálás hazai és válogatott külföldi eredményeinek összegyűjtésére; anyagok minőségi publikálására.
Dánia Elektronikus Tudományos Könyvtárának négy fő összetevője:
– a nemzeti infrastruktúra, amely egyúttal biztosítja a nemzetközi összeköttetést;
– a könyvtári infrastruktúra, amely az egyes gyűjteményeket egységes egésszé teszi;
– a digitális források;
– az eszközök, így munkaállomások, nyomtatók, amelyek a könyvtárakban lehetővé teszik, hogy a felhasználó elérje az elektronikus könyvtárai forrásokat.
A koncepció szerint az elektronikus könyvtár egy sor változást fog magával hozni:
A könyvtárak jelenleg is érvényes küldetése megmaradna a jövőben is, hiszen a papíralapú gyűjtemények még jó néhány évig dominálni fognak.
A felhasználók nagyobb fokú önkiszolgálása munkaerőt szabadít fel, amelyet a felhasználóképzésben kell hasznosítani.
Ehhez változnia kell a könyvtáros képzésnek is, amelyben előtérbe kell kerülnie a pedagógiai készségek oktatásának. (Denmark’s 1997)
A British Library Digitális Könyvtári Programja (British Library Digital Library Programme) általánosan elfogadott terminusnak tekinti a digitális könyvtárat, amely digitális technológiák használatát jelenti információk és anyagok beszerzésére, tárolására, megőrzésére használunk, továbbá, amelyekkel hozzáférést biztosíthatunk ezekhez, függetlenül attól, milyen formában publikálták őket eredetileg. A digitális könyvtár digitálisan tárolt dokumentumok (szavak, álló és mozgóképek, hang és ezek bármely kombinációja) kritikus tömegét jelenti. Ezeket szervezett és rendezett keretben a világon bárhol található felhasználónak kívánságra elérhetővé kell tenni. A szolgáltatott forma és médium a piac függvényében különféle lehet. A dokumentumok több helyen is tárolhatók lehetnek és több helyről származhatnak.
A digitális könyvtár integráns része a BL könyvtári víziójának. A digitális dokumentumok egyre nagyobb szerepet és fontosságot kapnak, de nem fognak kizárólagossá válni. Meglátásaik megerősítik a korábbiakban kifejtett véleményeket. Ezek szerint: a digitális könyvtár több helyen keletkezhet, de egyetlen egységként lehet majd hozzáférni. A digitális könyvtár a dokumentumok eredeti lelőhelyéhez képest a használatot jobban szolgáló szervezést, kategorizálást és indexelést fogja nyújtani, a digitális könyvtár dokumentumait úgy fogják tárolni és megőrizni, hogy azok elérhetőek legyenek jóval azután, hogy közvetlen aktualitásukat elvesztették, egyensúlyt fognak találni a szerzői és szellemi tulajdonjog és a jóhiszemű használat (fair dealing) között.
Ismét visszatér tehát a hosszú távú megőrzés, a dokumentumok kritikus tömegének és a szerzői jognak a kérdésköre.
A nemzeti és regionális érdekek speciális megjelenése Kanadai Digitális Könyvtári Kezdeményezésében az ország sajátosságainak és mindenek előtt a kétnyelvűségnek a deklarált fontossága. (http://www.nlc-bnc.ca/cidl/) (A projekt célkitűzésével és megvalósításával a későbbiekben még foglalkozunk)
Ide kapcsolódik az a megállapítás is, hogy a digitális könyvtárban a globális hozzáférés fontossága mellett sem feledkezhetünk meg a helyi felhasználók igényeinek fontosságáról és a helyi felhasználói közösségről, mint a szolgáltatást formáló erőről. (Seaman 1997)
A digitális könyvtárral szemben támasztott követelményeket az ezen a téren rendkívül nagy, 1991-től datálódó tapasztalatokkal rendelkező De Montfort Egyetemen a következőképpen fogalmazták meg:
– Legyen képes adatok hatalmas mennyiségét kezelni: különböző formátumú, különböző forrásból származó szöveget és képeket, digitális hangot és videót, amelyek jelentős tárolókapacitást igényelnek.
– Egyetlen integrált és különböző platformokon működő felhasználói interfésszel kell rendelkeznie.
– Egyetlen OPAC-ban kell összekapcsolnia (lehetőleg minél gördülékenyebben) digitális és nem-digitális anyagokat, rámutatva úgy a digitális, mint a fizikailag is megjelenő könyvtárban található anyagokra.
– Megfelelő védelmet kell nyújtania a szerzői jog és más védelem tekintetében és átfogó kimutatási képességgel kell rendelkeznie az összes egyedi dokumentum használatáról.
– Olyannak kell lennie, amelyet az átalagosat meg nem haladó számítógépes készségekkel rendelkező szakképzett könyvtáros menedzselni tud. (Robinson 1997)
Kinek készüljenek a digitális könyvtárak?
Az erre a kérdésre adott válaszunkban megszívlelendők a Perseus Project létrehozóinak gondolatai.
A humanióra területén is érthetően nagy az érdeklődés a digitális könyvtárak iránt. A Perseus projekt (http://www.perseus.tufts.edu/ ) eredetileg a klasszikus görögségre vonatkozó heterogén anyagok kritikus tömegének összegyűjtését tűzte ki célul. Hosszú távon azonban az ókori görögök mellett a római kor emlékeinek, sőt a humán tudományok körére való kiterjesztésben is gondolkoznak.
Törekvésük az, hogy ne legyen éles választóvonal az általános és szűk területre vonatkozó, a tudományos és az oktatási, valamint az egy tudományhoz kötődő és nterdiszciplináris témák és megközelítések között. Az amerikai társadalom egy része ugyanis úgy érzi, hogy a tudósok lenézik és ezt rossz néven is veszi. (Crane 1998) Ez az elképzelés nyilvánvalóan nemcsak az Egyesült Államok és nemcsak a humán tudományok vonatkozásában igaz.
A meta-adatok problémája
A meta-adatok legismertebb formája a katalógus rekord, meta-adatokat azonban a könyvtárakon kívül is használnak.
A meta-adatok sok esetben magukból a dokumentumokból is kinyerhetők, ami különösen igaz a funkcionálisan strukturált (pl. SGML dokumentumok) esetében, de alapul szolgálhat a dokumentumok teljes szövege is.
A sokféle metaadat-formátum megléte hívta életre a Dublin Core (DC) adatkészletet, amely mindössze 13 elemből áll. Nevének megfelelően ez a mag a következőket tartalmazza:
tárgy (Subject), cím (Title), szerző (Author), kiadó (Publisher), más ágens (pl. szerkesztő, Other Agent), dátum (a publikáció dátuma, Date), objektum-típus (műfaj, Object Type), forma (adatreprezentáció: Postscipt fájl, Windows exe-fájl stb., Form) azonosító (egyedi azonosító, Identifier) reláció (más objektumokhoz, Relation) forrás (Source) nyelv (Language)
Példa:
Subject (scheme=LCSH) = Cataloging of computer files
Subject (scheme=LCSH) = Internet (Computer network)
Subject (scheme=LCSH) = Information storage and retrieval systems
Subject = Network Information Discovery and Retrieval
Subject = Metadata Subject = Dublin core set
Subject = Warwick framework
Title = Warwick framework and Dublin core set provide a comprehensive infrastructure for network resource description.
Title (Subtitle) = Report from the Metadata Workshop II, Warwick, UK, April 1-3, 1996
Author = Hakala, Juha
Author = Husby, Ole
Author = Koch, Traugott
Publisher = NORDINFO Date = April 7, 1996
ObjectType (scheme=AACR2) = computer file
Form (scheme=IMT) = text/html
Identifier (scheme=URL) = http://www.ub2.lu.se/tk/dcwsrept.html
Relation (type=sibling) (identifier=URL)= http://www.oclc.org:5046/oclc/research/conferences/metadata2/
Language = English · az objektum térbeli elhelyezkedése és időbeli tartama (Coverage)
A DC formátum újabban (a Dublin Core 1.1 változata) 15 elemet tartalmaz:
Title (Cím), Creator (Alkotó), Subject (Tárgyszavak), Description (Leírás), Publisher (Kiadó), Contributor (Közreműködő), Date (Dátum), Type (Típus), Format (Formátum), Identifier (Azonosító), Source (Forrás), Language (Nyelv), Relation (Kapcsolat), Coverage (Terjedelem), Rights (Szerzői jogok)
A DC a részletesebb katalogizálás alapjául szolgál. A meta-adatok származhatnak a szerzőtől, pl. HTML-fejlécekből, a kiadótól és természetesen katalogizálóktól. A DC elemei a dokumentum belső tartalmára szorítkoznak, a külsődleges (pl. az elérési jogokkal, árakkal kapcsolatos) információkat a DC-hez kapcsolható kiegészítő meta-adatokban kell rögzíteni. Ebből következik is, hogy a DC bővíthető ( az előbbieken kívül pl. helyi állományadatokkal). A DC független a szintaxistól. Ezért szándékosan nem határozták meg az elemek szintaxisát, viszont szemantikájuknak a felhasználók széles köre számára érhetőnek kell lennie. Az elemek ismételhetőek és opcionálisak.
A DC elemeit nem kívánják megváltoztatni és bővíteni. Szükség van azonban az ezt kiegészítő információkra is.
Ezek a következő típusúak lehetnek (és természetükből következően opcionális információcsomagokat jelentenek):
– szakterülettől függő leírás,
– a felhasználás feltételei,
– címkék és besorolás,
– biztonsági információ, autencitás, aláírások,
– összetett dokumentumokra vonatkozó információ,
– a különböző manifesztációkra és változatokra vonatkozó információ,
– a teljes dokumentum,
– az archiválásra vonatkozó információ (Ki archiválja?).
Ez az úgynevezett warwicki keret-megállapodás (Warwick Framework). (Hakala et al. 1996)
A meta-adatok területén ki kell emelnünk a skandináv fejlesztéseket. A Nordic Metadata Project Dánia, Finnország, Izland, Norvégia Svédország több intézményének együttműködésére épül.
A projekt keretében (http://linnea.helsinki.fi/meta) a Dublin Core eszközkészletet használják és kifejlesztettek egy Dublin Core űrlapot és egy Dublin Core - MARC konvertáló programot is.(Hakala et al. 1996) (http://www.ub2.lu.se/metadata/DC-creator.html)
Természetesen a DC mellett más metaadat-készletek hasznosíthatóságát is vizsgálják. A DC adatelemeinek specifikációját is finomítani kívánják, anélkül persze, hogy új elemeket adnának hozzá. A MARC és a DC harmonizálására is szükség van, hiszen például a DC nem tesz úgy különbséget a szerzők különböző típusai között, mint azt a MARC-ban találhatjuk. Ennek megfelelően egy 720-as MARC mezőt találunk már a USMARC-ban és a FINMARC-ban.
Fontosnak tartják, hogy a szerzők is tudjanak meta-adatokat szolgáltatni, ezért a HTML dokumentumokban történő DC adatközlés módjait vizsgálják. Ehhez tovább kell fejleszteni a HTML-szerkesztő eszközöket is.
A finanszírozás a legtöbb digitális könyvtári projekt esetében elvi modellek formájában közelíthető meg. Konkrét összegekkel viszonylag ritkán találkozunk.
Kivételt jelent az Amerikai Egyesült Államok több szövetségi intézménye, így a NASA, A National Science Foundation és a DARPA által finanszírozott Digital Library Initiative (Digitális Könyvtári Kezdeményezés, DLI), amely hat négyéves projektet támogat 1994-97 között, egyenként és évente mintegy 1 millió dollárral.
A British Library Digitális Könyvtári Programja (British Library Digital Library Programme, http://www.bl.uk/services/ric/diglib) a British Library Research and Innovation Centre vezetésével alapvetően a magánszektorral való együttműködésre épül, mivel a könyvtár vezetői úgy látják, hogy a költségek igen nagyok és nem fedezhetőek kizárólag állami forrásokból.
Ennek megvalósítására szolgál a Public Private Partnership, amelynek keretében nemzetközi tendert írtak ki a digitális könyvtár megvalósítására.
[1] http://yunus.hacettepe.edu.tr/~tonta/courses/fall99/kut655/DL-definition.htm
[2] https://pdfs.semanticscholar.org/baab/582f37af17aeac909e0f458ea54ec86659c1.pdf
