HANGVARÁZS: 2016

2016. december 8., csütörtök

Kolozsvári könyvtárszakos diákok olvasásszociológiai és biblioterápiai kutatásai az utolsó tíz évben

Az olvasás jelentősége a mai diákság és a felnőtt olvasók életében. Néhány kolozsvári iskolában végzett felmérés értékelése alapján az adott szituációra sarkított esettanulmányra építve konkrét biblioterápiás gyakorlatok kidolgozása hagyományos és digitális eszközökkel, sőt alkalmazásuk is kísérleti jelleggel az adott iskolákban.

A biblioterápa a legáltalánosabb definició szerint „a személyes problémák megoldásának segítése irányított olvasással.”

Összefoglaló értelemben a gyógyítás, a rehabilitáció, a megelőzés és a fejlesztés egyaránt a célok között szerepel.

A kísérlet visszacsatolása újabb felméréssel történik az adott iskolákban. Így kapcsolódik a könyvtárosképzésben az elmélet és a gyakorlat az olvasásfejlesztésben és a szociális munkában is.

Célunk csoporton belüli interakciók fejlesztése, erősítése, egymás véleményének a meghallgatása és értékelése. Ezek ugyan rejtett célok mindazonáltal, mint terápiás foglalkozások ezek az úgymond főcélok, a nyilvánvaló célok, amire minden tanár alapoz, az a szövegértés, valamint segítés abban, hogy a gyerekek önálló gondolatot fogalmazhassanak meg. E cél elérése érdekében játékot is alkalmazzunk.

A biblioterápia egyfajta élményterápia.

Ugyhogy nagy hangsúlyt fektettünk a bevezetésre. Meditációs lépések segítségével a gyerekek biblioterápián egy könyvtárban lehetek. Megkérdeztük tölük, mi van a könyvtárba, s elsorolták, majd mindenki szabadon elképzelhete a tantermet egy olyan könyvtárá amilyet mindig is szeretet volna.

Végül is a mese lényege a fantázia világ kialakítása. A Harry Potter írónőjének is hasonló eszközök voltak a birtokában, össze kötöte bizonyos elemekkel a mesét a varázsvilágot az egyszerű muglik számára is világos élettel. Ugyan ez történik a rávezető játékkal a gyerekeknek lehetőséget adunk, hogy felépíthessék a saját könyvtárukat. (Persze ha egy könyvtárban történik ez a foglalkozás, akkor vagy marad a környezet, vagy átalakul, vezetőknek ezen a téren nagy szabadsággal rendelkeznek.) Ezután kezdődik egy kis játék.

Egy sálat körbe adunk, de onnantól kezdve az már nem sál, hanem valami egész más a gyerekekre van bizzva, hogy mi. Lehet ugro kötél, labda, ... barmi a szabály annyi, hogy nem szaabad ugyanazt mondani amit mondott a tarsa, s nem mondhat sálat. ()

(Zárójáték. Egy zacskó joyet tettünk a gyerekek elé, ez a tiétek, de szabályal. Te egyedül nem vehetsz a zacskóból, csak úgy ha a zacskó rádmosolyog az-az valaki megmosolyogtatja azt az értéket.)

Összegzés:

A biblioterápia végén nincs összegzés, éppen azért, hogy a gyermek személyesen dönthesse el, hogy számára mi volt a fontos. Lehet, hogy neki egy rész mondat volt a fő, s nem szeretnénk más hangsúlyt adni neki. Ez nem egy tanóra, hanem egy olvasási élmény, ami éppen azért válik terápiává, mert közösen a társaikkal együtt beszélgetnek olyan dolgokról, amik más kontextusban talán ha elő is jönnek egyáltalán, nehéz megteremtenni azt a légkört ahol beszélhetünk róla. Hogy adunk valamit? Ki hogy szeret kapni? Ezek mindenkinek személyesek s ha nem ismerjük meg nincs honnan tudjuk, mit gondol a másik arról mi a szeretet?

Rejtet céljaink között szerepelt az egymás meghallgatása, azért is terápiás jellegű ez a foglalkozás, mert ha egyszer meghallgatták valamelyik társukat a gyerekek s jól sült el a dolog akkor következőkor is szivesen meghallgatják majd. Érdekes volt biblioterápia után a gyerekeket figyelni, megbeszélték a történéseket. S akkor X azt mondta... s y meg igy mondta. Maga ez a közösségi élmény az ami erősíti az egységet, ezektől az alkalmaktól lesz osztály az osztály. Bármilyen más szöveget más kulcsmondatot is lehet választani szabadon lehet engedni a kreatívitást viszonylag egyszerű, de a hatás, hogy nem csak a mese él, hanem a mese él az osztálytársamnak s nekem is... nélkülözhetetlen ebben a mai zord világban.Az önismeret-fejlesztés, mely a csoportnál az egyéni tehetségfaktorok megerősítését szolgálja.

Egy tudatosan felépített biblioterápiás folyamat alkalmas lehet arra, hogy a csoportban résztvevők önazonosság-tudata fejlődjön, az önbizalmuk növekedjen, a korosztályra jellemző szorongási faktor csökkenjen és mindezek által a résztvevők magukról állított önképe lényegesen javuljon, mely tényező meghatározó eleme az egyén egyedi, különleges tulajdonságainak az érvényre juttatásában.

Az önkép megerősödése lehetővé teszi az adekvát pályaválasztást, mely egyébként az érintett korosztály legnehezebben feloldható napi problémája.

A foglalkozásokon alkalmazott módszerek segítenek abban, hogy a foglalkozásokon megtapasztalt közösségi élmények készségszintre emelkedhessenek, s így beépülhessenek a fejlődő személyiségbe. A folyamatban alkalmazott módszereket és az eddig elért tapasztalatokat ismertetik a kolozsvári diákok szakdolgozataikban.Id. Gurka-Balla Ilona (tanársegéd, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár)

Irodalom:

2016. november 8., kedd

A kolozsvári könyvtárszakos diákok helyismereti kutatásai az utolsó húsz évben

A helyismereti gyűjtemények kialakulása a 19. század második felében kezdődött, részben a közkönyvtár megjelenésével (public library). De a helyismereti gyűjtemények és a helytörténeti kutatás korábban is kialakulóban voltak – jelentős gyűjteményük van például a felsőoktatási vagy más tudományos könyvtáraknak (főleg egyházi), de magánszemélyeknek is. A kialakuló helyismereti gyűjtemények eleve szakrészlegek voltak: a helyi vonatkozású dokumentumok eleve egy helyre kerültek.

Korszerű helyismereti gyűjtemény Magyarországon 1913-tól létezik a Szabó Ervin által létrehozott Budapest Gyűjtemény a Fővárosi Könyvtárban, amely azóta is példakép a magyarországi könyvtárak számára.[1]

A helyismereti gyűjteményekben a patioticum-gyűjteményekhez hasonló elvek szerint, de regionális vagy települési keretek között gyűjtik a dokumentumokat. Így a következő szempontok figyelembe vételével lehet őket rendszerezni:

· területi szempont;

· nyelvi szempont;

· személyi szempont;

· és tartalmi szempont. [2]

Az állomány gyarapításakor pedig a helyismereti könyvtárosnak célszerű felvenni a kapcsolatot a magángyűjtőkkel is, hogy így jobban követni tudja az újonnan beszerezhető helyi vonatkozású irodalmat.

Gulyás Pál 1917-ben a helyismereti gyűjtemények három szintjét különítette el:

· településre vonatkozó gyűjtőköri megosztás;

· megyére vonatkozó gyűjtőköri megosztás;

· és országrészre vonatkozó gyűjtőköri megosztás.

Gulyás e három gyűjtőkör között együttműködést javasolt az irodalom gyűjtésében, így a regionális könyvtárak osztanák szét a kötelespéldányként kapott anyagot az egyes könyvtárak között. A helyi vonatkozású könyvek mellett pedig a helyismeretigyűjtemények állományába tartoznak a falragaszok, plakátok, üzleti nyomtatványok, egyéb aprónyomtatványok, helyi születésű írók összes művei, településre vagy régióra vonatkozó teljes irodalom, cikk-kivágatok, képeslapok, fényképek, metszetek.

Gulyás felsorolását ma legfeljebb a kéziratokkal és az új információhordozókkal kell kiegészíteni (mágneses szalag, CD-k, DVD-k stb.).

A helyismereti gyűjtemények kialakításakor gondot okozhat a földrajzi határ meghúzása: az ország, de a megyék vagy városok közigazgatási határai ugyanis többször változtak századunkban.

Bényei Miklós 1994-ben a helyismereti gyűjtemények három egymást kiegészítő feladatát különböztette meg:

· tudományos;

· közéleti-gyakorlati;

· érzelmi-tudati.[3]

Ha helyismereti gyűjteményekről beszélünk, kétségkívül helytörténeti gyűjteményekről is beszélünk. Sőt, ez teszi ki a helyismereti gyűjtemények legnagyobb részét is. Ezeket tárgyalják az V. Társadalomtudományi Találkozás (Csíkszereda, 2003, november 27) alkalmával tartott és publikált előadások is.

Az V. Társadalomtudományi Találkozás tanulmányait a Helytörténetírás, elytörténeti kiadványok 1990 után Hargita megyében című kiadványban olvashatjuk, amelyeket egy rövid visszatekintő és egy vitaindító szöveg előzi meg.

A tanulmánykötet első tanulmánya Botár István régész munkája, melynek címe: Csíki helytörténetírás, falumonográfiák régész szemmel és a falumonográfiák középkori történeti részét, a falvak keletkezésére vonatkozó problémákat tárgyalja.

A tanulmányból kiderül, hogy a csíki falvak középkori történetírásának rengeteg a hiányossága. A monográfiák ugyanis már elavult, még Orbán Balázs áltak följegyzett adatokat ismételnek. A falvak középkori kutatását ugyanis elhanyagolták az évek során. Ez a tény az írott források hiányából is adódik, hiszen a csíki településekre vonatkozó első középkori források a 14. században keletkeztek, de ezeknek a száma is alacsony. A környéken ugyanakkor kevés régészeti kutatást bonyolítottak le, tehát régészeti adataink is csak szórványosak.

Az elkészült falumonográfiákban pedig gyakran a helynévi adatok nincsenek összhangban a régészeti leletek vallomásával. De ennél sokkal súlyosabb az a helyzet, amikor a monográfia-készítők szándékosan elhanyagolják a nem kívánt „ősök”, korábbi telepesek megemlítését, mint például a dákok vagy a szlávok, sőt a „dicső” múltat a „kreált” ősök, mint például a hunok vagy az avarok beépítésével igyekeznek „rekonstruálni”.

Botár István az ilyen tévedések kiküszöbölésére a következő megoldásokat javasolja:

· a helynevekkel kapcsolatos dilemmák megoldására olyan – főleg török és szláv nyelvtudással rendelkező – nyelvészre lenne szükség, aki megfelelő módszertani elemzéssel elkülöníteni tudná a különböző helységnév-rétegeket és összevetné őket a régészeti adatokkal;

· az egyszerzőjű munkák hiányosságokkal rendelkeznek, ezért a több szakember közreműködésével készült falumonográfiák készítésére való törekvés javasolt stb.

A kötet második tanulmánya Farkas Aladár Helytörténetírás, helytörténeti kiadványok 1990 után Borszéken, tulajdonképpen egy rövid beszámoló, amely összegzi a Borszékért Alapítvány támogatásával megjelentetett helytörténeti kiadványokat. A tanulmányból kiderül, hogy Borszék helytörténeti-helyismereti anyaga rendkívül gazdag és elágazó. A munkák Borszék fürdőéletét, a településre vonatkozó szépirodalmi műveket, Borszék mai és régi képét (fotóalbumban), a katolikus plébánia történetét, az iskola monográfiáját, az első világháború pusztításait, vagy a település demográfiai helyzetét tárgyalják.

Dr. Gagyi József Arról, ami még nem történelem című munkája a közelmúlt helytörténeti kutatásának helyes módszerét igyekszik felvázolni. A tanulmány eleje Jan Assmann történészt parafrazálja, megkülönböztetvén a kulturális emlékezetet, amely a nyolcvan évnél régebbi eseményeket foglalja magába és amely „már történelem”-nek számít, a kommunikatív emlékezettől, amelynek mélysége nyolcvan év, s a közelmúlt ismereteit foglalja magába és amelyet a rómaiak saeculum-nak neveztek.

A helytörténeti feltáró munka tehát jóval több, mint egy monográfia készítése, a helytörténész ugyanis mai társadalmának a valóságával is foglalkozik és a hely, a közösség jelenét menedzseli. Gagyi József szavával élve: a helytörténetíró örökségesít, tehát a közösség imázsát építő munkát végez.

Aki pedig egy helyi közösségben társadalomkutatást végez, annak Gagyi József szerint, három dologra kell figyelnie:

1. Tudománytermelésre – arra, hogy részletes és alapos (tudományos) helytörténeti vagy jelen társadalmát bemutató monográfiát készítsen;

2. Kutatás-alapozásra – hogy a munkatársaival olyan dokumentumokat (és azok rendezett formáit) alakítson ki (gyűjtemény, adatbázis, archívum), amelyből a jövő társadalomkutatói dolgozhatnak majd;

3. Fejlesztésre – hogy a felmutatható eredményeket bele lehessen építeni egy fejlesztési folyamatba, melynek célja egy szűkebb kör figyelmét felhívni a jelenségekre, szempontokra, módszertani elvekre, és hogy a munkájukat kézben lehessen tartani, mint ahogyan az egyetemi szemináriumi oktatásokon történik.

A következőkben Dr. Hermann Gusztáv Mihály A „falumonográfiák”-ról szól. Az idézőjelbe tett falumonográfiák kifejezéssel a szerző a kilencvenes években tömegesen megjelent monográfiákat illeti, amelyek mögött semmilyen komoly kutatási munka nem áll és szinte kizárólag a már publikált irodalom felhasználásával íródtak. Mivel ezeket az írásokat nem illeti ez a kifejezés, nemcsak azért, mert nem illenek a monográfia alatt értett fogalomba, hanem azért is, mert messziről sem érik fel a tudományos falumonográfiák szintjét, a szerző szerint, inkább faluismertető füzeteknek, faluismertető kiskalauzoknak vagy tájismertetőknek kellene nevezni.

Horváth Alpár tanulmánya, a Helytörténetírás, helytörténeti monográfiák az 1990-es években a helytörténeti munkák többféle szerepének a hangsúlyozásával kezdődik. Így a tudományos funkciójuk mellett ezek, a helyi értékek megjelenítése által, turisztikai és fejlesztési funkciót is hordoznak. E szempontból a szerző a következő megjegyzéseket teszi:

· Nagyobb nyilvánosságot kell biztosítani a helytörténeti kutatásoknak és eredményeknek (múzeumi kiadványok, művelődési intézményekkiadványaiban, könyvsorozatok, helyismereti füzetek, albumok formájában);

· Az önkormányzatok lépjenek a településmarketing módszereinek, eszközeinek megismerése és alkalmazása irányában;

· Az értékkataszterezés, kulturális adatbázis készítése során célszerű minél részletesebb térképi dokumentálás, a helynevek, helyi nevezetességek pontos lokalizálásával.

Turisztikailag tehát az eladhatóság szempontja a helytörténeti munkákkal szemben is a tetszetősség, a könnyebben emészthetőség és az élvezhetőség igényét támasztja.

Dr.Kardalus János A helytörténetírásról szóló tanulmánya a helytörténet fogalmának a magyarázásával nyit: ami a Magyar Értelmező Szótár szerint „Valamely helység múltjának tudományos feldolgozásá”-t jelenti. Ezek után kiemelném a tanulmányból a helytörténet mai állásának a felmérését és azokat a szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni a helytörténet írásakor. Mivelhogy a megjelenő helytörténeti kiadványok az egyedüli alapjai lesznek a következő évtizedek hasonló kiadványainak, nagy gonddal kell kezelni az adatok gyűjtését és feldolgozását: pontosan meg kell jelölni a forrást, az adatközlőket, annak adatait). Ugyanakkor törekedni kell, hogy Hargita megyében rövid időn belül, minden településnek megjelenhessen a maga helytörténete.

A következőkben a szerző Bögöz monográfiáját és annak komplex tartalmát mutatja be, amelynek tíz szerzője van és felvázolja ennek a feldolgozóban levő második kötetét.

Mivel kevés az olyan település vagy helyi tanács, amely támogatni tudná a monográfiák kiadását, nagyra értékelhetőek a megyei tanács nyújtotta támogatások,amint a bögözi monográfia is bizonyítja (ebből az alapból jutott a bögözi monográfiára).

A 2000. évben határozta el Komán János a Helytörténeti Füzetek indítását, amelyekben a maroshévízi és a gyergyói tájegységek településeinek főként első

világháború utáni történetét dolgozzák föl. A Helytörténeti Füzetekről szóló értekezésében Komán János felsorolta a lapok tanulmányain dolgozó muknatársait és a számok megjelenésének anyagi támogatóit (Soros Alapítvány, Hargita Megyei Kulturális Központ és a Kemény János Alapítvány).

A Lehetőségek és követelmények a helytörténetírásban című tanulmányban Oláh Sándor a helytörténet módszertanát vázolja fel. Így hangsúlyozza, hogy a helytörténetírásnak túl kell lépnie a régi és elavult leíró módszeren az értelmező, elemző szempontért. Meg kell szabadulni az olyan makrotörténeti sémáktól, mint: a kizárólagos politikai, gazdasági témák, periodizációk – e helyett a mindennapi élet valóságos viszonyaira (életmód, házasság, mentalitás) kell figyelni; nem jó az az eklektikusság sem, hogy a szerzők mindenről akarnak írni, ami a település határain belül van.

Fontos feladat azonban a lehetséges források kimerítése. Ugyanakkor nemcsak az írott források, hanem a tájban megőrzött nyomokat és az emberi tevékenység minden látható emlékét (építményeket, települési térszerkezetet, határhasználatot, dűlői szerkezetet) elemezniük kell a helytörténészeknek. Nem a települési határokat, hanem a vizsgált társadalmi egységnek, az életközösségnek a határait kell valamilyen formában meghatározni.

Rokaly József az általa megírt, egy évtizednyi munkát felölelő Gyergyócsomafalva monográfiáját mutatta be A helytörténetírás kérdéseiről, Gyergyócsomafalva monográfiájáról szóló értekezésében.

Amint már a címe is elárulja – Néhány gondolat –, Szőcs János a helytörténetírásról mondott el néhány megjegyzendő gondolatot: „A helytörténetírásnak célja, hivatása van: megismerni őseink, közösségünk valós múltját, és ebből bizonyos következtetéseket vonjunk le. Hatni akarás, mondhatom nevelési cél szerepel a szándékaink között”. A szerző gondolatai közül még kiemelném azt, hogy Szőcs István nagy hiányosságnak tartja azt a tényt, hogy sok helytörténeti, népismereti kiadvány hiányzik a megyei könyvtárból és más könyvtárakból. Pedig minden kiadványnak közkincsnek kell számítania!

Dr. Vofkori László Helyismereti kutatások önismeretünk szolgálatában című munkája szintén elsősorban módszertani kérdésekkel foglalkozó szöveg. A témával kapcsolatban a követkéző kérdéseket veti fel és választ is igyekszik adni rájuk:

· Tudományos monográfiaírás vagy tanulmányírás? – válasza: módszertani kérdés, hogy mire van időnk és energiánk, van-e elegendő adat;

· Helytörténet-írás vagy helyismeret? – mindkettő;

· Történeti földrajz vagy településtörténet? – mindkettő.

És itt jön szóba az interdiszciplinaritás kérdése. A mai monográfiaíró ugyanis nem kerülheti el művéből az interdiszciplinaritást, két vagy több diszciplínát érintő kutatást (történelem, földrajz, néprajz stb.) kell végeznie.

A szerző hangsúlyozza a tudományos kritika szerepét is. Fontos a szakmunkák hibáinak az alapos javítása, hiszen ezek elhallgatása a hitelességet rontja, és hatványozottan jelentkeznek a további összefüggések feltárásában. Egy település monográfiája és a településről szóló szaktanulmány a szerző módszertani irányultságát tükrözi és mindenképpen önismeretünk elmélyítésének eszköze kell, hogy legyen.

A bemutatott tanulmányok véleményem szerint nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy helyismereti könyvtárosok figyelemmel tudják követni, milyen újonnan megjelenő helyismereti-helytörténeti művek azok a színvonalas alkotások, amelyek semmiképp sem hiányozhatnak a könyvtárak helyismereti gyűjteményeiből.

Mindezeket figyelembe véve 1999 után a kolozsvári Babes-Bolyai Tudomány Történelem és Filozófia Karán több könyvtár- és információtudományra szakosodott diák szakdolgozataikban helyismereti kutatásokat végeztek.

A helytörténeti kutatás feladata egy adott település egészének (vagy egy részének), illetve települések egy csoportjának, kisebb-nagyobb tájegységnek (azaz egy országnál kisebb) terület múltjának a feldolgozása.

A helytörténeti kutatás jelentősége

v A tudományos hozadék

v A gyakorlati-közéleti szerep

v A spontán érdeklődés kielégítése

v Az érzelmi-tudati hatás

Az információ mennyiségének növekedése, a technikai ismeretek hatalmas méretű fejlődése, az elektromos formátumú információhordozók differenciáltsága a lokalizálás, a tájékozódás nehézségét vonja maga után.

Ebben a valóságos „információdzsungelben” irányító szerep hárul a tudományos kutatást elősegítő könyvtárosokra, a könyvtári intézményre, amely most már „információs központtá” vált, olyan „térré”, ahol lehetőségünk van arra, hogy újabb és újabb adatokat gyűjtsünk a világról és önmagunkról.

Az új nemzedék nevelésében a könyvtáros-, illetve információmenedzser képzésünkben is ennek kívánunk valamilyen formában eleget tenni, segítséget kívánunk nyújtani a helytörténeti kutatómunka hatékonyságának a növelésében.

Arra buzdítjuk diákjainkat, hogy honismereti kutatásokat végezzenek, adatokat gyűjtsenek az egyes települések életéről, szokásairól, törtéenetéről, az ott élő személyiségekről, azaz helyismereti bibliográfiákat készítsenek.

Az utolsó tíz évben egyre inkább a figyelem középpontjába kerültek a helytörténeti kutatások, s szakdolgozatok egész sora készült ebben a témakörben, miután 1995-ben újraindult a könyvtárosképzés a kolozsvári egyetemen.

Kutatásaik egy cikkbibliográfia rendszersorozatba illeszkedntek bele, amely napjainking tárja fel Erdély jelentős városainak, régióinak politikai, gazdasági, kulturális eseményeit. Anyaggyűjtésük forrásai: a napilapok, helyi folyóiratok cikkanyaga kiemelve minden jelentős eseményt, évfordulót, személyiséget, ugyanakkor ezek a dolgozatok rámutatnak az egyes kiválasztott települések életében történt események fontosságára, értelmezve azokat a bibliográfiát beveztő tanulmányban. Sőt a szakszerűen megszerkesztett tárgyszavak, kódok, mutatók segítségével az adatok visszakeresését, feltárását közkinccsé teszik.

A bibliográfia nem foglalja magába a napi, mulandó értékű cikkeket, amelyek a kutatómunkára nézve nem bírnak jelentőséggel, de bekerült minden olyan adat, melyek statisztikai jellegűek és érdemi információt hordoznak.

A dolgozatok forrásanyagát a Kolozsvári Központi Egyetemi és más könyvtárak állományában fellelhető napilapok, folyóiratok, sőt monográfiák képezik.

Sőt a kutatások gyűjtőkörét kitágítva önálló kiadványokat is felvettek az összegyűjtött anyagba, sőt interjúkat is készítettek a ma is élő jelentős személyiségekkel, utódjaikkal.

A bibliográfiák elsősorban a kutatómunkát kívánják támogatni, biztosítva a többszempontú visszakeresést: a névmutató a szerzők szerinti-, a tárgymutató a tematikus visszakeresést szolgálják.

A bibliográfiai tételeket rendszerint időrendi sorrendben helyezték el, ezáltal biztosítva a folytonosságot és az összekapcsolódást, de a körülményektől függően a diákok választhatták a tematikus elrendezést is (a törzsanaygot illetően).

Diákjaink első csoportja Újvári Mária tanárnővel kezdték el a kutató munkát.

Az ő irányításával dolgozták fel az Ellenzék, a Keleti Újság, az Út című folyóiratokat, periódusokra osztva fel ezt a nagylélegzetű munkát a következő diákok: Ferenczy Eszter, Káté Antónia, Mezei Boglárka, Szabó Enikő, Tonder Réka, Bak Ágnes, Ferencz Erika, Kabai Katalin.

Bibliográfiáik, repertóriumaik anyagát a Dávid Gyula által szerkesztette Romániai Magyar Irodalmi Lexikon összeállításában használták fel.

Diákjaink másik csoportja a Dimény Péter által elindított országos és a határon kívüli kutató munkát kívánták támogatni és információs adatbázisokat szerkesztettek régiónként a ProCite bibliográfiaszerkesztő program segítségével.

Kolozsvár és környékének helytörténeti feltárása az Igazság, illetve 1989 után a Szabadság nevet viselő kolozsvári napilap cikkanyaga alapján 1980-2011 között.

Ezek voltak: Bordi Ildikó, Szabó Béla, Bodnár Róbert, Dénes Csilla, László Enikő, Miskolczi Bernadett, Paál János, ifj. Gurka-Balla Ilona, Boczog Zoltán, Bordi Ildikó... és még többen folytatják

Érsemjén és Érmihályfalva helyismereti bibliográfiáját 1971 és 1987 között Manole Laura készítette el.

Szepessy Előd munkája a marosvásárhelyi események bibliográfiája 1989. december 26. és 1990. március 31. között.

Tóth Zoltán Kézdivásárhely bibliográfiáját készítette el.

Bak Amália Az Avas vidékéét a Szatmári Friss Újság cikkanyaga alapján 1990 és 2002 között.

Vincze Csilla Arad és környékét 2002 és 2004 között a Nyugati Jelen napilap cikkanyaga alapján.

Süveg Ilyés Judith Nagyszalonta és környéke vonatkozó adatokat gyűjtötte össze a Szalontai lapok cikkanyaga alapján.

Hideg Láposi Irma Ördöngösfüzes és környékéét

Gyulai Artúr Tekerőpatak helyismereti bibliográfiáját

Mariann Gyöngyvér Segesvár helytörténeti bibliográfiáját

Györkös Melinda Tordaszentlászló és környékének bibliográfiáját.

Szakbibliográfiákat készítettek még a következő témákat feldolgozva

Politológia - Berendi Erzsébet

Közgazdaság - Kerekes Ágnes

A kolozsvári nőegyletek története és a Hölgyfutár című folyóirat repertóriuma (1934-1938) – Csoma Annamária

Kalotaszeg bibliográfiája az azonos címó folyóiratok alapján – Jankó Tünde

Az Erdélyi Múzeum Egyesületről - Horváth Orsolya

Folyóiratrepertóriumokat készítettek még:

Philobiblon – Lepedus Katalin

Keresztény Szó – Papp Csilla

Könyvtári Szemle és Könyvtári Tájékoztató – Murvai Buzogány Emese

A Kolozsvári anyagból egy műemléképületre külön is felhívnám a figyelmet, a Gy. Szabó Béla emlékházról van szó. A Bolyai utca 7-es számú házban lakott Gy. Szabó Béla, a neves festő és grafikus.

Emlékére minden hónapban új és új kiállítást szerveznek a Kolozsváron bemutatkozó művészek. Egyik diákunk interjút is készített 2008 decemberében a művész nevelt fiával, Ferenczy Miklós református lelkésszel.

Többnyire mindent úgy őriztek meg, ahogyan a művész ránk hagyományozta. A maga tiszteletet parancsoló puritánságában megmaradt műteremlakás Gy. Szabó Béla személyes, mindennapi használati tárgyai mellett felbecsülhetetlen értékű hagyatékának is helyet ad. Ferenczy Miklós, esperes gyermekkora óta, a művész közvetlen közelségében élt.

Jelenleg ő a hagyaték gondozója, és azt szeretné, ha sikerülne a Gy. Szabó Béla emlékházat tovább bővíteni, mellette egy galériát kialakítani

Kolozsváron már létezik egy, a református egyházmegye által kezelt és a református egyház tulajdonát képező Gy. Szabó Béla nevét viselő Galéria, ahol tíz éve hónapról hónapra rendeznek képzőművészeti kiállításokat.

Az emlékház melletti a jelenlegi kolozsvári képzőművészek kiállításainak és művészetüket átfogó módon bemutató hagyatékának is helyet adna.

Remélem, hogy ezzel a kolozsvári „pillanatképpel” felkeltettem az érdeklődést a teljesebb kutatás irányába, betekintést nyújtva Kolozsvár évszázados történetébe, amelynek részletesebb bemutatása nem e dolgozatnak a témája

Összegzés

44 diákunk helyismereti munkájáról készítettem itt egy rövid kis bemutatót. Ezek a helyismereti bibliográfiák rendelkeznek mindazon sajátossággal, követelménnyel, amelyek egy szakszerűen elkészített szakbibliográfiának a jellemzői.

Elsődleges forrásanyagra támaszkodnak, pontos lelőhelymegjelelölést tartalmaznak és többszempontú visszakeresést tesznek lehetővé a mutatók segítségével.

A dolgozatok kivitelezéséhez a ProCite 5 nevű speciális adatbázis feldolgozó programot használták, amely megkönnyíti a bibliográfia szerkesztését.

A dolgozat szakszerű kezeléséhez és átláthatóságához névmutatót, címmutatót, témaköri beosztást és tárgymutatót mellékeltek a diákok.

A névmutató a szerzők neveinek felsorolását tartalmazza betűrendi sorrendben,

A tárgymutató a témakörök mellett magába foglalja a cikkekben szereplő személyiségek neveit is.

Tíz nagyobb témakörre osztották fel a feldolgozott anyagot

I. Gazdaság

II. Politika

III. Kultúra

IV. Egészség

V. Tudomány

VI. Művelődés (az oktatási problémákat is ide sorolva)

VII. Hitélet

VIII. Helyismeret

IX. Sport

X. Vegyes

Jelentős esettanulmányokat is végeztek az iskolai és helyi könyvtárakat illetően, Handel Éva: A könyvtárosi szerep, társadalmi státusz, professzió változásait elemezte a XXI. században. Kovács (Deák) Enikő: Az olvasás és a könyvtár hatása a tanulókra a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában, Mihály (Pál) Erzsébet: Az olvasás és a könyvtár szerepe az új nemzedék nevelésében. Esettanulmány a Kis-Homoród menti iskolákban. Györfi Margit: A könyvtár személyiségfejlesztő hatása a székelyudvarhelyi Kós Károly Szakközépiskolában.

Remélem, ezen helyismereti szakbibliográfiák a jövőbeni kutatás hasznos munkaeszközévé válnak.

Id. Gurka-Balla Ilona (tanársegéd, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár)

Irodalom

1. Helytörténetírás, helytörténeti kiadványok 1990 után Hargita megyében. V. Társadalomtudományi Találkozás, Hargita Megyei Kulturális Központ. Szerk. Ferencz Angéla, Mihály János; Csíkszereda, 2003 –

Tanulmányok:

· Botár István: Csíki helytörténetírás, falumonográfiák régész szemmel.

· Farkas Aladár: Helytörténetírás, helytörténeti kiadványok 1990 után Borszéken.

· Dr. Gagyi József: Arról, ami még nem történelem.

· Dr. Hermann Gusztáv Mihály: A „falumonográfiák”-ról.

· Horváth Alpár: Helytörténetírás, helytörténeti monográfiák az 1990-es években.

· Dr. Kardalus János: A helytörténetírásról.

· Komán János: A Helytörténeti Füzetekről.

· Oláh Sándor: Lehetőségek és követelmények a helytörténetírásban.

· Rokaly József: A helytörténetírás kérdéseiről, Gyergyócsomafalva monográfiájáról.

· Szőcs János: Néhány tény, gondolat.

· Dr. Vofkori László: Helyismereti kutatások önismeretünk szolgálatában.

2. Könytárosok kézikönyve. Szerk. Horváth Tibor ás Papp István. 3. kötet: A könyvtárak rendszere. Bp., Osiris Könyvkiadó, 2000.

1 Könytárosok kézikönyve. Szerk. Horváth Tibor és Papp István. 3. kötet: A könyvtárak rendszere. Bp., Osiris

Könyvkiadó, 2000, p. 200.

2 Uo., p. 199.

3 Uo., p. 200–201.

2016. szeptember 18., vasárnap

DRÁMA 8 - KORTÁRS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓ

http://www.szinhaz.ro/index.php?s=1473069966

Székelyudvarhely szeptember 19-24.

PROGRAMTERV

Hétfő – szept. 19.

16:00 dráMAnyitó - dráMÁzat III. drámapályázat – eredményhirdetés

16:10 T.E.A. (találkozás egy alkotóval)

17:00 Matei Vişniec: 3 NOPŢI CU MADOX (Madox – három éjszaka) – r. Mihai Lungeanu,

Nottara Színház, Bukarest (stúdió)

19:00 Tóth Krisztina műveinek felhasználásával írta Barabás Olga: A 12 -ES KÓRTEREM – r. Barabás Olga, Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós (színpadi stúdió)

21:00 dráMA-szak (beszélgetés az előadások alkotóival, közönségtalálkozó)

Kedd – szept. 20.

16:00 T.E.A. (találkozás egy alkotóval)

17:00 Matei Vişniec: ÉS A CSELLÓVAL MI LEGYEN? – r.: Beczásy Áron, az András Lóránt Társulat és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem közös produkciója (színpadi stúdió)

19:00 Matei Vişniec És a csellóval mi legyen? c. drámája alapján: FADE OUT – r.: Györfi Csaba, András Lóránt Társulat, Marosvásárhely (színpadi stúdió)

20:30 Székely Csaba: PIDÄTTEKÖ BANAANISTA, TOVERIT? (Szeretik a banánt, elvtársak?) – r. Kozma Dávid, European Theatre Collective, Finnország (stúdió)

22:00 dráMA-szak (beszélgetés az előadások alkotóival, közönségtalálkozó)

Szerda – szept. 21.

16:00 Felolvasószínház - a dráMÁzat III. nyertes pályamunkái (stúdió)

18:00 T.E.A. (találkozás egy alkotóval)

19:00 Székely Csaba: ORB DE MINĂ (Bányavakság) –r.: Catinca Drăgănescu, az Andrei Mureşanu Színház és az Osonó Színházműhely közös produkciója, Sepsiszentgyörgy (színpadi stúdió)

21:00 dráMA-szak (beszélgetés az előadások alkotóival, közönségtalálkozó)

Csütörtök – szept. 22.

11:00 A kortárs színházi folyamatok (szöveg és előadás) – kerekasztal-beszélgetés

13:00 A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaíró szakos diákjainak bemutatkozása – felolvasószínház

18:00 T.E.A. (találkozás egy alkotóval)

19:00 Márai Sándor: BÉKE ITHAKÁBAN – r: Boris Liješević, Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár (nagyterem)

21:00 dráMA-szak (beszélgetés az előadások alkotóival, közönségtalálkozó)

Péntek – szept. 23.

13:00 AZ ÉN MESÉM – r. Furik Rita, Háromszék Táncegyüttes, Sepsiszentgyörgy (nagyterem)

14:00 dráMAI mesék – kortárs magyar gyerekdarabokat tartalmazó kötetsorozat bemutatója

17:00 Székely Csaba: BÁNYAVIRÁG – r. Hunyadi István, Szigligeti Színház, Nagyvárad (stúdió)

19:00 Bernard-Marie Koltès: ROBERTO ZUCCO – r. Zakariás Zalán, Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely (nagyterem)

21:00 dráMA-szak (beszélgetés az előadások alkotóival, közönségtalálkozó)

22:00 A SZÍNHÁZ ÉJSZAKÁJA

24:00 Székely Csaba: MARÓ – r. Andi Gherghe, Yorick Stúdió, Marosvásárhely (nagyterem)

Szombat – szept. 24.

18:00 T.E.A. (találkozás egy alkotóval)

19:00 AZ ÖRDÖG PRÓBÁJA – r. Radu Afrim,Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat (színpadi stúdió)

21:00 dráMA-szak (beszélgetés az előadások alkotóival, közönségtalálkozó)

22:00 dráMAzáró

A találkozó idején ismét megrendezésre kerül a színház kis kiállítótermében az Alkotni Jó! nevet viselő kézműves kiállítás- és vásár a társulat művészeinek alkotásaiból, valamint a fesztivál ideje alatt Cselló Workshopra kerül sor Beczásy Áron vezetésével, Matei Vişniec És a csellóval mi legyen? c. drámája alapján.

JEGYÁRAK - dráMA8

A dráMA8 - kortárs színházi találkozó előadásaira felnőttjegyeket 15 lejért, valamint diák-, és nyugdíjasjegyeket 10 lejért lehet vásárolni. Kedvezményesebb, és a gyerekelőadáson kívül, az összes előadás megtekintésére feljogosít a dráMA-bérlet, amelyet korlátozott számban, 100 lejért lehet megvásárolni.

További információk a színház jegypénztárában személyesen vagy a 0266-212131-es telefonszámon hétköznapokon 11-14, 15-17 óra között, valamint előadások napján kezdés előtt egy órával.

2016. június 30., csütörtök

Harmadik turnéjára indul az önállósuló Vándorszínház

http://www.nyugatijelen.com/jelenido/harmadik_turnejara_indul_az_onallosulo_vandorszinhaz.php

Pataki Zoltán 2016. június 30.,

Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Orbán Enikő dramaturg és Aszalos Géza művészeti vezető

Idén is lesz Bánsági Vándorszínház turné Temes és Arad megyében, immár a Tarisznyás Egyesület szervezésében. A Vándorszínház július 31.–augusztus 14. között 15 településen mutatja be Rejtő Jenő Rózsa, a lovag című bohózatát – tudtuk meg Molnár Zsolt parlamenti képviselő és Aszalos Géza, a Vándorszínház művészeti vezetője sajtótájékoztatóján.

„A Vándorszínház az egyik legsikeresebb projektünk, amit az elmúlt években sikerült beindítsunk – nyilatkozta Molnár Zsolt Temes megyei RMDSZ-es képviselő. – A Vándorszínház évről évre fejlődött, és idéntől nem a Bánsági Közösségért Egyesület szervezi a turnét, hanem egy saját egyesület, a Tarisznyás Alapítvány fogja kézbe venni a szervezést. Ez így van rendjén, mert mindent, amit az elmúlt négy évben beindítottunk, úgy képzeltük el, hogy egy idő után a saját lábán is meg tudjon állni. Annak örülök, hogy a Vándorszínház az első a kezdeményezéseink közül, amelyik az intézményes kereteket megteremtette saját magának, és ezáltal a fenntarthatóságát is megelőlegezte. Az önállósodásnak az is fontos eleme, hogy az eddigi fő támogató segítsége nélkül is sikerül működtetni a Vándorszínházat. Ami külön öröm, mert azt igazolja, hogy ez a csapat mostantól bármilyen körülmények között megbirkózik ezzel a feladattal, és ez volt a cél, hogy a négyéves képviselői mandátumom idején ez megtörténjen.”

Aszalos Géza temesvári színművész, a Bánsági Vándorszínház művészeti vezetője a sajtónak elmondta: a szervezést azzal a mottóval kezdték el, hogy „Nem az idén van kevés pénzünk, hanem eddig volt túl sok”, hiszen bürokratikus okok miatt az eddigi fő támogató idén nem segíti a Vándorszínház-projektet. A turnét idén a Tarisznyás Egyesület szervezi, a fő támogató pedig a Bethlen Gábor Alap és mellette a Communitas Alapítvány. „Idén nemzetközibbek vagyunk, mint valaha, hiszen Szerbiából, Szlovákiából Magyarországról és Romániából lesznek résztvevők, három fiú és két lány” – nyilatkozta Aszalos Géza. „Velük Rejtő JenőRózsa, a lovag című bohózatát állítjuk színpadra, korabeli sanzonokkal és kuplékkal megtűzdelve.” A Bánsági Vándorszínház bázisa idén is Végváron lesz, mint a tavaly. A próbák július 10-én kezdődnek, a bemutató július 31-én lesz Végváron, a turné augusztus 14-én ér véget a nagybodófalvi záróelőadással. „A szűkösebb anyagi keretek miatt a turnénk egy kicsit lerövidül, de Temes megyében az eddigi települések mellett Dettán és Pusztakeresztúron is lesz előadás. Arad megyében is visszatérünk néhány településre, ahol szeretik és várják a Vándorszínházat” – mondta befejezésül Aszalos Géza.

2016. június 28., kedd

Évadzáró mérleg az Osonó Színházműhelynél

http://erdely.ma/kultura.php?id=204103&cim=evadzaro_merleg_az_osono_szinhazmuhelynel

2016.06.28.

Az Európai Ifjúsági Nagy Károly- díj idei nemzeti győztese, az önfenntartó társulatként működő Osonó a 2015-2016-ös évadban 1 bemutatót tartott és a 3 műsoron lévő előadást összesen 115 alkalommal játszotta 13 ország 41 településén mintegy 6.600 néző számára. A színházműhely az előadások után 103 interaktív közönségtalálkozót szervezett, 3 nemzetközi fesztiválon képviselte Romániát és Kelet Európát és 2 díjat kapott. A társulat ebben az évadban vált Regisztrált Tehetségponttá.

Az Osonó összesen 5 hónapot turnézott Európa országaiban, de a turnék mellett többször szervezett kiszállást erdélyi falvakba és szórvány településekre is. A társulat tevékenységének nagy része külföldön zajlott, mivel a finanszírozás 95 százaléka nem romániai „eredetű”. A magyarországi Tiszta Formák Alapítvány főtámogatásával működő társulat, a színházi munkán túl 107 oktatási és szociális eseményt hozott létre. A különböző kulturális programok, műhelyfoglalkozások, képzések, táborok, interaktív tréningek és szociális projektek több ezer embert mozgattak meg. A 2015. évi tevékenységet az Európai Parlament és az Aachen-i Nemzetközi Nagy Károly-díj Alapítvány közösen díjazta, így 330 jelentkező pályázat közül a független színházműhely lett az Európai Ifjúsági Nagy Károly- díj idei nemzeti győztese. A díjat azon szervezetek számára ítélik oda, amelyek a legaktívabb módon segítik a különböző hátterű, kultúrájú és etnikumú fiatalok párbeszédét, egymáshoz való közeledését.

Az Osonó Színházműhely már hozott létre előadást thaiföldi, marokkói, budapesti és olaszországi színházakkal közösen, de első alkalom, hogy egy sepsiszentgyörgyi társulattal készített koprodukciót. Az Andrei Mureșanu Színházzal közösen, Catinca Drăgănescu rendezésében, ez év februárjában Székely Csaba Bányavakság című műve került bemutatásra. A nagy sikernek örvendő előadást a következő évadban is megtekinthetik a nézők.

A sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen, az Osonó folytatta a tavaly elkezdett színjátékos képzést. A társulat két tagja – Fazakas Misi és Mucha Oszkár -, valamint Prezsmer Boglárka színházpedagógus vezetésével egy több állomásos, pedagógusok és színjátszó csoportok vezetői számára szervezett képzés- és műhelyfoglalkozás sorozatra került sor. A projekt, új résztvevők bevonásával a következő évadban is folytatódni fog.

Az egy éve bemutatott, Fazakas Misi által rendezett Ismeretlen barátok társasága avagy Piknik egy japán szőnyegen című román-magyar nyelvű előadást 70 alkalommal játszotta a társulat. A fórumszínházi produkció fontos eleme az Osonó osztálytermi projektjének, amelyre a tapasztalat szerint nagy szükség van, így a következő évadban is több belföldi és külföldi középiskolában fog fellépni a társulat a román és magyar fiatalok személyes történetein alapuló előadással.

A közel 450 alkalommal bemutatott Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadás díjat szerzett a franciaországi Saint-Louisben megrendezett nemzetközi színházi fesztiválon. A dokumentarista előadásnak számos meghívása van, így a következő évadban is műsoron tartja a társulat, több erdélyi és európai helyszíneket érintve a turnék által.

A Művészeti és Népiskolával közösen, a hétvégén szervezte meg az Osonó a Színjátékosok találkozóját, amely kiemelt célja az amatőr csoportok közti kapcsolat megerősítése volt. A nyáron Ausztriában hoz létre a társulat egy nemzetközi ifjúsági projektet, amelybe Sepsiszentgyörgyről a Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatának diákjai lesznek bevonva, majd ezt követően három tábor megszervezésére kerül sor: az augusztus 14-18. között sorra kerülő, román és magyar fiatalok számára megrendezett Interetnikai Drámatáborra, az augusztus 19-24. között zajló Nemzetközi Drámatáborra, valamint az augusztus 25-29. között megrendezésre kerülő, pedagógusok számára megszervezett Színjátékos Drámatáborra.

A jövő évadban a társulat több időt tölt Budapesten, számos meghívásra és felkérésre válaszolva, projekteket és eseményeket hozva létre függetlenként, illetve koprodukcióban.

Közlemény

2016. június 16., csütörtök

Kolozsváron tartja évadzáró előadását az Osonó Színházműhely

http://erdely.ma/ajanlo.php?id=203951&cim=kolozsvaron_tartja_evadzaro_eloadasat_az_osono_szinhazmuhely

2016.06.16.

Június 18-án, szombat este 7 órakor a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban, a Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusoknál eseménysorozat részeként lesz látható az Ismeretlen barátok társasága avagy Piknik egy japán szőnyegen című, a román és magyar fiatalok személyes történeteit feldolgozó előadás.

Immár negyedik alkalommal megszervezésre kerülő rendezvény vezérgondolata a különböző aktuális társadalmi kérdésekre és kihívásokra adott sajátos, unitárius válasz. Mit jelent európainak lenni? Van-e joguk a meleg pároknak összeházasodni? Létezhet-e magyar-román párbeszéd? Ehhez a témakörhöz kapcsolódik a Fazakas Misi által rendezett fórumszínházi előadás, amely kiindulópontját az osonós és a csíkszeredai román fiatalok egyéni tapasztalatai képezik. A fiatalok vallomásai megbolygatják a nézőket, arra ösztönözve őket, hogy vegyenek részt a játékban saját történéseikkel és rádöbbenéseikkel. Aki belép az előadás játékterébe, kitépi utána a tankönyvekből a románok és magyarok viszonyáról szóló, közhelyektől és előítéletektől hemzsegő lapokat. A román és magyar nyelven játszott, mindkét nyelven feliratozott produkció azt a törekvést erősíti meg, hogy az etnikumok együttélésének problémáit nem megkerülni kell, hanem dokumentálni és megvitatni, a színházművészet és színházi kultúra játékos szellemében.

Szereplők: Sergiu Bucur, Mucha Oszkár, Briana Macovei, Gyergyai Bea, Alex Pescărescu, Popa Dorin, Batzula Bernadett. Technikus: Keresztes Csengelle. Rendező: Fazakas Misi. Projekt- tanácsadó: Nina Tintar.

A belépés ingyenes. Előzetes helyfoglalás a jobbagyjulia@yahoo.com e-mail címen vagy a 0742069208 telefonszámon lehetséges.

Közlemény

2016. március 26., szombat

Békés és Áldott Húsvéti Ünnepeket kivánunk minden kedves olvasónknak!

2016. január 17., vasárnap

Cseh Katalin: Mintha

Mintha árnyék mintha fény

mintha te mintha én

mintha zaj mintha csend

mintha káosz mintha rend

mintha tél mintha nyár

mintha hó mintha sár

mintha víz mintha tűz

mintha illat mintha bűz

mintha igen mintha nem

mintha lenn mintha fenn

mintha sekély mintha mély

mintha nappal mintha éj

mintha föld mintha ég

mintha csónak mintha stég

mintha már (nem) mintha még

mintha Isten kezét fognám

s vezetne a lélek hosszán

2016. január 2., szombat

Mihail Eminescu: A TEGNAPOKKAL FOGY AZ ÉLET

https://www.facebook.com/lackfi/

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.

Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.

Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan;
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.

Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony libeg -
Még a halál is csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.

Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum,
S a végtelen körül forog.

Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.

A csillogó s a változó táj,
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.

(Dsida Jenő fordítása)