2013. április 14.,
A Pepper Art Projects hangsúlyozni kívánja, hogy nyitott minden olyan gondolatra, eredeti ötletre, amely a magyar kortárs művészet szempontjából pozitív változásokat eredményez: április 10-étől egy héten át az általunk korábban már bemutatott Moving művészcsoport állít ki.
Tavaly, amikor először beszámoltunk a Moving Art Groupról, egy tehetséges fiatalokból álló, lelkes kis csapatról írtunk, amelynek kiállítássorozatán fiatal művészek friss és szép munkáiban gyönyörködhettünk. Többről ekkor nem volt szó, pusztán a szokásos reménykedésről, hogy egyben marad a csoport, imádkozunk, hogy ne fogyjon el a lelkesedés. Valljuk be: az egy dolog, ha néhány művész egy ihletett vagy épp kótyagos hajnalon fejébe veszi a világmegváltást, de más az, ha – szembemenve a „kor tendenciáival” – létrehoznak egy életképes, növekvő, stabil alkotóközösséget. Alig egy év után most ott tartunk, hogy a fiatal művészek pályakezdését támogató, több cég által is szponzorált Pepper Art Projects segítségével majd egy egész héten át tartó, iparművészeket, táncművészeket, színművészeket is magába foglaló minifesztivált szervez a Moving a 12. kerületben. Ezúttal is találkozunk a csoport régi tagjaival, s időközben új, elsősorban festőművész és fotós tagokkal bővült a csapat.
A szerző felvétele
Tehetséges fiatalok közössége – ezt hangsúlyozta Révész Emese művészettörténész, a kiállítás kurátora, akinek áldozatos munkája révén immár véglegesen elszakadt a Moving a kezdőkategóriától, és besorolt a fiatal profik közé. A közösség ereje fontos, hisz ez az erő az, ami a Movingban nem pusztán az egyéni teljesítmények egyenletesen magas színvonalában nyilvánul meg, hanem létrehoz egy olyan sajátos, külön atmoszférát, amitől a Moving önmagával is azonos lesz – állítson ki gyártelepen, külvárosi moziban, vidéki galériában vagy mint most, egy több éve kiadásra–eladásra váró budai villa két emeletén.
A Moving csoport tagjait nagyon is mai és aktuális probléma izgatja: van-e művészet a művészet után? Lehet, hogy körmönfontnak hangzik a kérdés, de – ahogy Révész Emese is kiemelte – nagyon is aktuális: hogy a „hagyományos” művészeti médiumok milyen módon és formában lesznek képesek fennmaradni egy mediatizált, sőt még inkább poszt-posztmodern létállapotban. Képgrafikusok alapították a csoportot, és bár műfaji szempontból bővült a csapat, minden tagját jellemzi egyfajta régimódi mesterségszeretet, pedig a csoport tagjainak átlagéletkora még mindig 25 év alatt van. Miért vonzódnak tehát az anyaghoz, a mozdulathoz vagy akár a részletes, szinte meditatív képformáláshoz?
A válasz egyszerű: mert jó. Jó dolog alkotni, jó dolog bábáskodni a sok kudarc árán létrejövő mű születésénél, jó dolog időt, energiát és fáradságot szentelni valaminek, ami a végén egyszerűen szép és jó. És ezért nekünk is jó. És ebben egymást segíteni, egymást támogatni még jobb. Nem versengeni, hanem összefogni, és együtt még annál is jobb dolgokat alkotni, mint amire egyedül képesek lennénk. Szóval a recept baromi egyszerű, a Moving pedig alkalmazza: alkotótereket hoz létre, művészeti csoportot éltet, kiállít. Mozgásban van, tehát él.
Ezt az életerőt idézte meg a megnyitón Fenyő Iván, amikor felolvasta Federico García Lorca duende-elméletét. „A duende erő, nem pedig cselekvés; harc, és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől ezt hallottam: »A duende nem a torokban van; a duende belülről jön föl, a talpból«. Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről; valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról. Ez a »titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni«, végső soron a föld szelleme.” Ez a mozgásban tartó életerő jelen van akkor, amikor a test, a táj, a gép és a város témái köré fűzött tárlaton teremről teremre a duende eltérő megnyilvánulásait láthatjuk.Szilágyi Bundi András
(Vonalban – a Moving csoport kiállítása. 12. kerület, Törpe utca 8. Látogatható április 19-éig.)
