2016. január 17., vasárnap

Cseh Katalin: Mintha


Mintha árnyék mintha fény
mintha te mintha én
mintha zaj mintha csend
mintha káosz mintha rend
mintha tél mintha nyár
mintha hó mintha sár
mintha víz mintha tűz
mintha illat mintha bűz
mintha igen mintha nem
mintha lenn mintha fenn
mintha sekély mintha mély
mintha nappal mintha éj
mintha föld mintha ég
mintha csónak mintha stég
mintha már (nem) mintha még
mintha Isten kezét fognám
s vezetne a lélek hosszán

2016. január 2., szombat

Mihail Eminescu: A TEGNAPOKKAL FOGY AZ ÉLET

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.
Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan;
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.
Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony libeg -
Még a halál is csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.
Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum,
S a végtelen körül forog.
Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.
A csillogó s a változó táj,
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.
(Dsida Jenő fordítása)